Mikor a gazdasagi vilagvalsag meg minden mediaban kozponti szerepben volt, szuletett volt egy elmeletem, amit maig is fenntartok> csökkenteni kell a napi 8 órás/ heti 5 napos munkaidőt. Lehetőleg órákban is meg napokban is. Helyreállítaná a kisiklott világgazdaságot, megszüntetné a munkanélküliséget, csökkentené a túltermelést és túlfogyasztást, ami nemcsak gazdaságilag, hanem környezeti szempontból is egy nagy előrelépés lenne.
Azóta eltelt ~ 1 év. És mit olvasok?
Megfontolásra érdemes hír, így a kampány közepén: fenntartható csökkenésre van szükségÉs akkor most megkerestem az eredeti esszémet. Álmaim hercegnőjének írtam volt, mailben. Átfutom helyesírásilag, azonkívül pompázzon itt a maga teljességében. Esetleg zárójelben megjegyzem azt amit ma másként látok, ha van benne ilyen.
juhé, mentsük meg a világot! Wed, 1/28/09(...)
Induljunk ki abból, hogy annak idején a parasztok(földmívesek, állattenyésztők) egész nap dolgoztak, látástól vakulásig.
Aztán következett az ipari fejlődés, és ugyanez volt: a munkások is egész nap dolgoztak. az 1800as években állítólag a napi 10 órás munkaidőért sztrájkoltak (
*megj: nem tudom honnan szedtem ezt az információt) ... aztán lett 8 óra, aztán lett a heti 6 nap helyett 5 nap, stb.
Mindez természetes következménye annak, hogy az iparosodás és az automatizálás előrehaladásával az emberiség ugyanannyi munkaórával (munkaidő*alkalmazottszám) egyre többet képes termelni.
És szépen lassan itt vagyunk a jelenben. Régóta gondolkodom két problémán, amit sehogyan sem értettem meg, vagy nem tudtam rá a megoldást. Az egyik az eszméletlen mértékű pazarlás a fogyasztói társadalom részéről, a másik az ezzel járó iszonyú mértékű környezetszennyezés- és erőforráspazarlás, ami belátható időn belül energia- és nyersanyag válságba torkollik (szinte-szinte már bekövetkezett egyszer világszinten az olajárak miatt, és európa-szinten az orosz gázexport kiesése miatt).
Sajnos nem folyt komoly kutatás és alkalmazás sem az enegria- es anyagtakarékosság irányában, sem a fogyasztói társadalom elszállt pazarlásának a visszafogásának irányában. Vég nélküli növekedés, fenntartható gazdasági fejlődős es egyőb idiotaságokról beszéltek a világ közgazdászai és politikusai, mintha nem tudnák(
*megj: sztem nem tudták. vagy egyszerűen nem fogták fel), hogy egy véges tároló eszközből (Föld) nem vehető ki végtelen mennyiség(
*megj: itt mindenféle fajta nem megújuló anyag- és energia forrásra gondoltam).
Namost. Kipukkadt a pénzpiac, jött a pénzügyi válság, olaj balhé, Európában a gázválság is. A hitelek leálltak, az emberek felébredtek(*megj: reménykedtem volt. utólag azt hiszem ez tévedés, nem ébredtek fel), abbahagyták az agyatlan fogyasztást(*megj: nem hagytak abba semmit), rájöttek hogy jó a régi autó(*megj: francokat. most is újat vesznek, csak olcsóbbat), régi ruha, régi számítógép, régi fényképező gép és régi tv, régi mikró, régi bútor, régi ...
(
*megj: mostani szemmel úgy tűnik, ez a bekezdésem nagyon optimista és elszállt volt).
Hirtelen nincs kinek eladni, leáll a termelés, emberek kerülnek utcára, csökkennek az eladások ... Ugyanaz a spirális gazdasági jelenség ami eddig volt, csupán felszálló ág helyett leszálló ágon. Ami eddig eszetlenül nőtt, az most észvesztően csökken.
És akkor itt áll össze a kép: a társadalom normális működéséhez kell a termelés csökkentés, és a pazarlás megszüntetése, az észerű gazdálkodás. De mindezt olyan körülmények között, hogy ez ne vezessen nagymértékű munkanélküliséghez, ami az államok szociális védőhálóit terheli, és rányomja a bélyegét a dolgozó rétegre ... hiszen közvetve vagy közvetlenül, ezek tartják el a nemdolgozókat is.
A megoldás: 4 napos munkahét vagy 6 órás munkanap. Mindkettő beilleszthető százalékos arányban a gazdaság működésébe. Eesetleg a kettő közösen, nem ismerem a pontos számadatokat,és nem is vagyok szakember, hogy ezt kiszámoljam. 10 éve csodálkozom, és varom, hogy ez a munkaidő-csökkentés bekövetkezzen, és csodálkoztam, hogy miért nem történik meg (
*megj: és még mindig ugyanott tartunk). Hát .. nem történt a pazarlás miatt. Most itt az ideje. Persze lehet hogy eleinte társadalmi nyugtalansághoz, sztrájkokhoz vezet a 20-25% jövedelem kiesés, viszont ez nem is annyira biztos. Romániában Galacon a Siderurgica acélipari kombinátnál állítólag megkérdezték az alkalmazottakat: 20% kirúgas, vagy 20%al kevesebb munkaidő és ugyanennyivel kevesebb fizetés? És az emberek az utóbbit választották. Tehát ha ez extrapolálható a teljes társadalomra, akkor meg lehet valósítani.
És ha ezt nagyobb amerikai cégek elkezdik alkalmazni, akkor elobb-utóbb felkapja a sajtó. És akkor hirtelen mindenki előrántja a "csoda-módszert".
(...)