Keresés ebben a blogban

2014. július 23., szerda

Interjú Barcus Melussal, a Római Merev Démonkrata Szövetkezet elnökével.

Találtam egy 10éves őskövületet. Olvassátok sok sok szeretettel.



Mélyen Tisztelt Nyájas Olvasók!

Mélyen, mert Önök lent vannak (mi meg fent). Tisztelt, mert Önökből élünk, s a jövedelemforrásunkat mindig megtiszteljük (maradt még bennünk egy cseppnyi gerincesség, ellentétben egyesekkel). Nyájas, mert Önök olyanok, mint egy nyáj. Mennek a Vezér után, hisznek a Vezérnek. És Olvasó, mert a szerencse úgy hozta, hogy írásomat elolvas(hat)ják.

Az alábbi történet a képzelet szüleménye. Sem szereplőinek, sem azok tetteinek, beszélgetéseinek semmi köze a valósághoz. Bármilyen hasonlóság valós, vagy valósnak vélt személyekkel, szervezetekkel, vagy népcsoportokkal csupán a véletlen műve, semmi köze a valósághoz.



Kérdező:

- Tisztelettel köszöntöm Barcus Melust, a Római Merev Démonkrata Szövetkezet elnökét, és kifejezem örömöm, hogy elfogadta a meghívást. Sajnos a mai világban nem mindenkivel lehet leülni egy kis beszélgetésre, legyen az nyilvános vagy személyes, hiszen vannak olyan emberek, akik sem magánleveleinkre, sem nyilvános meghívásainkra sem hajlandóak válaszolni.

Barcus Melus:

- Én is köszöntöm önt, és máris lenne egy megjegyzésem az Ön felvezetésével kapcsolatban. Kissé sértve érzem magam, mikor arra céloz, hogy egyesek elzárkóznak a véleménynyilvánítástól. Egyrészt én nem zárkózom el semmitől, ami tisztességes, másrészt a véleménynyilvánítás joga az csak egy jog, és nem kötelező élni vele. Ahogyan Önök, erdélyi magyarok kiharcolták az anyanyelv használatának jogát a közigazgatásban, de ritka példától eltekintve mégsem élnek vele, valószínűleg azon személyek, akikre Ön hivatkozik, szintén nem óhajtanak élni a saját jogaikkal. Vagy talán óhajtanak, és meg is teszik ezt, de teljesen már környezetben, mint ahogyan azt elvárná tőlük egy normális ember.

Kérdező:

- Rendben, igaza van, elnézést kérek az esetleges hasonlítgatásokért. Nem volt szándékos, teljes mértékben a véletlen műve.

Barcus Melus:

- Elnézem, elvégre mi meg a szerző fantáziájának vagyunk a műve.

Kérdező:

- Ha már az előbb kisebbségi jogokról beszélt, ennek kapcsán kerüljünk egy kicsit politikai mezőkre. Amint azt jól tudjuk, a mi kis fogadott országunkban közelednek az őszi parlamenti, illetve államelnöki választások, akárcsak Önöknél. Nálunk ez úgy szokott kinézni, hogy boldog-boldogtalan jelöl(tet)i magát mindenfélének, abban a reményben, hogy valamilyen haszonhoz jut majd. És a jelenlegi helyzet azt mutatja, semmi nem változott, valóban így történik az idén is. Kérem, mesélje el, mi a helyzet Önöknél.

Barcus Melus:

- Sajnos én nem értek a politikához, úgy érzem, hogy kívülállóként nem sokat mesélhetnék erről a témáról, de ha esetleg tudna feltenni konkrét kérdéseket, megpróbálhatok válaszolni rá, de még egyszer hangsúlyozom, csupán laikusként, hiszen a politika tudományához egyáltalán nem konyítok.

Kérdező:

- Ám legyen, megpróbálunk valami érdekeset kérdezni. Meséljen egy kicsit az ön szövetkezetéről, a Római Merev Démonkrata Szövetkezetről.

Barcus Melus:

- Elnézést, de az említett szövetkezet nem az én szervezetem. Én a szövetkezetnek egyszerű tagja vagyok megalakulása óta, ami akkor történt, mikor első alkalommal adódott jogi lehetőség egy ilyenfajta szervezet létrehozására. A szerencse úgy hozta, hogy egyszer megszavaztak elnöknek, és azóta sem akarnak leváltani. Igaz, nem is nagyon tudnának, mert nem találnak olyan baleket, aki vállalja ezt a szerepet, de ha kerülne is ellenjelölt, nem mer jelentkezni, mert tudja, csak magával szúrna ki.

Kérdező:

- Nekem ez egy kissé diktatórikus rendszernek tűnik. Tévednék?

Barcus Melus:

- Hát persze, hogy téved. Hiszen mint mondottam már, engem szándékom ellenére, teljesen véletlenül, és demokratikus módon választottak meg.

Kérdező:

- Önök nem politikai erő, nem politikai párt, hanem érdekképviselet, civil szervezet. Legalábbis ezt tartják magukról. Igaz ez?

Barcus Melus:

- Teljes mértékben. Hát nézzék csak meg jobban a szervezet nevét, látják benne valahol a Párt szót? Ugye, hogy nem? Egyértelmű. Nem vagyunk párt.

Kérdező:

- Nálunk léteznek olyan szervezetek, amelyeknek a nevükben nincs Párt, de mégis pártként viselkednek, és politikai ambícióik vannak.

Barcus Melus:

- Nézze, a mi fejünkben is megfordult már, hogy ilyesmivel foglalkozzunk, de a végén lemondtunk róla. Gondolatban lejátszottunk egy választási kampányt, mit kellene tegyünk ahhoz, hogy ezt megnyerjük, de végül úgy döntöttünk, nem éri meg.

Kérdező:

- Ezek szerint Ön úgy látja, hogy a politikai karrier teljes mértékben a személyes érdekek/ambíciók kielégítését szolgálja?

Barcus Melus:

- Természetesen így van, szerintem ezt senki nem tagadhatja. Pénz, hatalom, ezek mind olyan dolgok, amelyek együtt járnak a politikai karrierrel, és az emberek többsége számára nagyon vonzóak.

Kérdező:

- Akkor ön politika-ellenes?

Barcus Melus:

- Nem, dehogy, távol áll ez tőlem, ez a hatalom - és pénzsóvárság természetes dolog, el kell fogadnunk, nincs ebben semmi rossz, megtalálható mindenkiben. Ha túl kevés emberben lenne meg ez a vágy, akkor a vezetők számára nincs konkurencia, ez pedig akárcsak a gazdaságban, monopolhelyzetbe hozza az egyetlen (vagy néhány) szereplőt, és szépen lassan a demokrácia elsorvadásához vezet, ezt neveznék egyesek demokrata diktatúrának.

Kérdező:

- Demokrata diktatúra? Az meg mi a szösz? Valami új találmány?

Barcus Melus:

- Azt nem tudom, mennyire új vagy régi a kifejezés, én még soha senkit nem hallottam ezt használni, de lehetséges, hogy ettől függetlenül nem ma született gondolat. Arról van szó, hogy a választók távolléte miatt (amelyhez hozzájárul a Média nevű szervezet) a választásokra (amely a demokrácia érvényesítője) csak egy bizonyos érdekcsoport megy el (illetve azok akiket ez az érdekcsoport a saját pénzen vásárolt Médiája által meggyőz), ezáltal mindig ez az érdekcsoport kerül ki nyertesen.

Kérdező:

- De akkor miért is hasznos az emberek hatalomvágya?

Barcus Melus:

- Mert ez által mindig megjelenhetnek a politika színterén új csoportok, amelyek nem tartoznak a hatalom érdekcsoportjához. Ezáltal mindig biztosítva van az egészséges ellenzék, amely valamilyen szinten véd az aktuális hatalom ballépéseitől, túlkapásaitól.

Kérdező:

- Arra akar Ön célozni ezáltal, hogy abban a zárt társadalomban, amelyben egyetlen politikai hatalom nyilvánul meg, ennek a politikai hatalomnak képviselői zsarnokoskodnak.

Barcus Melus:

- Nem célozgatok én senkire és semmire, még valaki be talál perelni, annak ellenére, hogy nem is vagyok valódi személy. Esetleg beperelik valamelyik névrokonomat. Egyébként így igaz, az ön által leírt környezetben a hatalom képviselői valóban zsarnokoskodnak, szerencsére ilyen egypártrendszer már sehol nem létezik, nekem legalábbis nincs tudomásom róla.

Kérdező:

- Na jó, akkor lépjünk tovább. Ön ugye egészséges és természetes dolognak tartja a hatalomvágyat. Ugyanakkor azt is mondta, hogy gondolatban lejátszották a győzelmi forgatókönyvet. Mégsem indult sem Ön, sem az Ön szervezete. Kérem, magyarázza meg ezt.

Barcus Melus:

- Először is megjegyezném második alkalommal is, hogy nem az én szervezetem. Egyébként is, nem szervezet, és nem párt, amely kifejezéseket Ön oly szeretettel használja, hanem Szövetkezet.

Kérdező:

- És miért Szövetkezet? Önök talán szövetkeztek valamiért? És ha igen, miért?

Barcus Melus:

- Igen, szövetkeztünk. Ezért lettünk szövetkezet.

Kérdező:

- Kérem, ne kerülje ki a választ, és válaszoljon a kérdésre. Miért szövetkeztek Önök?

Barcus Melus:

- Ez kérem magánügy, nem válaszolhatok erre a kérdésre személyes, családi okok miatt.

Kérdező:

- Ön egy szövetkezet (ha már ragaszkodik az elnevezéshez) elnöke. Ez egy civil szervezet, amely valakiknek az érdekeit hivatott képviselni. Kérem, ne kerülje ki a kérdést, és mondja el: mire szövetkeztek?

Barcus Melus:

- Tisztelt kérdező. Amint már mondtam, erre a kérdésre személyes okokból nem válaszolhatok. És akárhányszor fogják feltenni nekem ezt a kérdést, akkor sem fogok válaszolni, úgyhogy amennyiben lehet, kérem, mellőzze a további ilyen irányú faggatózást, mert teljesen értelmetlen.



(... 10 perc szünet a kedélyek lecsillapítása és a reklámok kedvéért...)



Kérdező:

- Nos akkor folytassuk. Valahol az Önök esetleges politikai forgatókönyvéről beszéltünk. Kérem, meséljen.

Barcus Melus:

- Nos, kérem, ez nagyon egyszerű, biztos befutást, és egyben a hatalom megtartását is jelenti. Első lépésként keresünk egy kisebbséget az ország határain belül, amelynek nincs semmiféle politikai érdekképviselete. Lehetőleg a saját kisebbségünk kell legyen, de nem feltétlenül, lehet szó másról is. Az a lényeg, hogy meggyőzzük ezen kisebbség tagjait és egyházait, hogy az ők érdekeiket képviseljük. Elsősorban az egyházakat és a sajtót kell meggyőznünk, ha ez sikerült, akkor a jóhiszemű polgár majd elhiszi nekik, hogy ez így van, és bejuttat minket a törvényhozásba.

Kérdező:

- Lehet ez sikeres?

Barcus Melus:

- Igen, lehet. Mint a gyakorlat mutatja, vannak erre előzmények.

Kérdező:

- Fogadjuk el, menjünk tovább. Mi a következő lépés?



Barcus Melus:

- A második lépés az, hogy szövetségre lépünk a mindenkori kormánnyal. Ezzel pénzhez, pozíciókhoz, hatalomhoz jutunk. Politikai prostitúciónak hívják majd egyesek, de mi kimagyarázzuk. Azt mondjuk, hogy mi nem politikai elvek alapján csoportosulunk, mi egy kisebbségbe szorult népcsoport érdekeit képviseljük, és ehhez jóban kell lennünk a hatalommal. Nemzeti érzelmű szavazópolgáraink ezt gond nélkül beveszik. Hogy a beetetés sikeres legyen, látszatjogokat vívunk ki nekik, olyan törvények meghozására vesszük rá a politikai hatalmat, a partnereinket, amelyek bizonyos jogokat biztosítanának ezen kisebbségnek, egyházainak, sajtójának, iskoláinak, egyszerű polgárainak, időközben azonban elnézzük ezen törvények rendeleteinek be nem tartását, vagy nagyon lassú, csak látszólagos megvalósítását. Ez így megfelel a mindenkori hatalomnak is, hiszen képviseletünk csak látszólagos, szolgálja a jó hírüket, és hatalmukat a demokrácia jó példájának fogják elkönyvelni nemzetközi szinten. Cserébe a hatalom segít nekünk megtartani a kizárólagos érdekképviselet köntösét, így továbbra is megőrizhetjük mindenkori hatalmunkat.

Kérdező:

- Hmm. Emlékeztet ez engem most valamire, de menjünk csak tovább. Önök megkapják a kizárólagos érdekképviselet státusát, de ez még nem feltétlenül jutatja be önöket ezek után is a törvényhozói testületbe, hiszen ha csak látszólagos érdekképviseletet látnak el, erre az önök szavazóbázisa hamar rájön, hiszen az emberek nem agyalágyultak, látnak, gondolkodnak, következtetnek. 

Barcus Melus:

- Ez valóban igaz, de megoldanánk valahogy. Nem kell hozzá semmi más, csak jó Média. Ez a "jó" Média lehetőséget teremtene számunkra, hogy bemutassuk látszatsikereinket, majd azokra építve megszervezzük a kampányunkat, megtöltjük a városokat/falvakat plakátokkal, szórólapokkal, és hatalmon levő barátainkkal is látszólag összeveszünk választások előtt.

Kérdező:

- Két kérdésem lenne, az egyik, hogy hogyan valósítható meg ez a kampány, hiszen sok pénzbe kerül, illetve mi haszna van ennek a látszólagos összeveszésnek?

Barcus Melus:

- Az elsőről: nos, nagyon egyszerű. A bejutáshoz először a kisebbségi sajtó teljes körű, önzetlen támogatására számíthatunk. Tőlünk várják a megváltást, a későbbi állami támogatások garanciáját, a megélhetésük jövőjét. Ez a bizalom az indulásnál adott, nem kell tennünk érte semmit. Miután bejutottunk, kilobbizzuk nekik a remélt támogatást, sikeresen, hiszen a hatalomnak is érdeke, hogy a továbbiakban is támogassanak, hogy támogathassuk. A második alkalomra már ennek a sajtónak létfontosságú probléma, hogy bejussunk, tehát továbbra is támogatni fog. Ugyanakkor indítunk egy államelnök jelöltet is, akinek a kampányára szintén anyagi támogatást biztosít az állam, és az államfő jelölt majd a mi parlamenti kampányunkat is támogatja. Ezen a téren nagy szerencsénk van, hogy a törvényhozói és államfői választások egybeesnek. És itt jön be a látszólagos összeveszés jótékony hatása is: A hatalomnak populista rendeletek által, van esélye megőrizni pozícióját, de ugyanakkor feltör az ellenzék is, és veszélyezteti ezt a hatalmat. Figyelembe kell venni, hogy a kisebbségek (akik ugye a mi hagyományos szavazóbázisunkat jelentik) az ellenzéket támogatják az utód-kommunista hatalommal szemben. Így, ha látszólag összeveszünk a hatalommal, és saját államfőjelöltet indítunk az ők jelöltjüknek a támogatása helyett, nem a hatalom jelöltjétől, hanem az ellenzék esélyes jelöltjétől vonjuk el a szavazatokat, ezáltal garantáljuk, hogy abban az esetben, ha első fordulóban nem tud nyerni a hatalom jelöltje, sor kerül második fordulóra, de semmiképpen sem nyerhet az ellenzék jelöltje első körben.

Kérdező:

- Engedje meg, hogy ezt hülyeségnek tartsam, hiszen ha önök első körben támogatnák a hatalom jelöltjét, akkor talán kikerülhető lenne a második forduló, és a hatalom jelöltje első körben nyerhetne.

Barcus Melus:

- Van benne valami, de a gondolatmenet hibás. A szavazók ugyanis nem agyalágyultak. Talán sikerül velük elhitetni, hogy az ők érdekeiket képviseljük, és hogy azért szövetkezünk a hatalommal, mert ők tudnak is adni nekünk valamit. De arról már nem tudnánk meggyőzni őket, hogy szeressék és támogassák ezt a hatalmat, sőt, ha megpróbálnánk, akkor a saját hitelünket is veszélybe sodornánk. Ilyenkor kell az összeveszés, hogy el tudjunk határolódni egymástól, szüksége van erre a hatalomnak is a saját szavazótábora miatt, és ráadásul a saját államfő jelölt törvényes állami támogatást is kap, egyszerűen minden annyira összeillik, hogy az csodálatra méltó.

Kérdező:

- De mi történik, ha valakik az önök által „képviseltek” táborából ráébrednek, hogy önök a hatalommal játszott meccseket sorozatosan eladják, és csak látszatgyőzelmeket vívnak ki. És ezek az emberek szövetséget kötnek, és megpróbálják megakadályozni önöket?

Barcus Melus:

- Mint említettem már, a Média a miénk lenne. És így már nagyon sokat nem mondhatnak el. Ha megjelennek, szervezkednek, hadd tegyék. Nem engedjük őket megnyilvánulni, letiltjuk közleményeiket, felhívásaikat a médiában, egyszerűen elnémítjuk őket. Ha mégis sikerül nekik szóhoz jutni, akkor majd figyelmen kívül hagyjuk egyszerűen tudomásul sem vesszük a létezésüket. Ha hangjuk erősödik, esetleg lehordatjuk őket, hazugoknak, csalóknak, személyes ambíciójú embereknek nevezzük őket, olyan embereknek, akik nem értékesek, ezért nem érvényesültek nálunk, és ezért próbáltak meg függetlenül politizálni. Ha nem tetszik nekik, beperelhetnek nyugodtan, a bírók úgysem fognak a hatalom szövetségesei ellen szóló ítéletet hozni. A szavazókat majd meggyőzzük, hogy a törvényhozási érdekképviselet feltétlenül szükséges, és az ellenfél túl gyenge ehhez, így még mindig jó esélyünk van arra, hogy ránk szavazzanak, és visszajuttassanak a bársonyszékekbe. Ha mindezek ellenére fennáll a veszély, hogy nem jön össze a dolog, akkor a kötelező képviselet retorikájára építve, és megtámogatva ezt azzal, hogy kevesen vagyunk, egységesen kell fellépnünk, előválasztásokat szervezünk meg, amin ők is részt vehetnek. De személyesen felvesszük a kapcsolatot egyes vezető személyiségeikkel, és addig próbálkozunk, amíg 1-2 emberüket meggyőzzük, akár annak árán, hogy a listáink élére kell szavazzuk őket.

Kérdező:

- Kell szavazzuk? De hiszen az nem ilyen egyszerű. Ha az önök tagságának nem tetszik az adott személy, akkor hogyan szavaztatják meg mégis?

Barcus Melus:

- Eh, ez egyszerű. Azokon a területeken, ahol sikerült ilyen árulót fognunk közülük, állóurnás előválasztásokat tartunk, ahol mindenki szavazhat, ezáltal az adott személy hívei is eljönnek, és megszavazzák, nekünk egyszerűen semmit sem kell tennünk, még szavazat-hamisításra sincs szükség.

Kérdező:

- Azokon a helyeken??? És máshol?

Barcus Melus:

- Eh, nagyon egyszerű ez is. Ott majd anyagi problémákra hivatkozva elektoros szavazást tartunk. Azt mondjuk, hogy ez az amerikai mintára épül, de a valóságban az elektor arra fog szavazni, akire akar. Megvannak az eszközeink, hogy néhány embert meggyőzzünk, kire kell szavazni, sokkal könnyebb ezt megtenni, mint ha egy nyílt előválasztásról lenne szó.

Kérdező:

- De mi történik akkor, ha véletlenül egy helyi vezető, egy idealista megszervezi a valódi előválasztásokat ott, ahol nem kellene?

Barcus Melus:

- Valóban fennállhat ennek a veszélye, de reméljük addigra a helyi vezetők tisztában vannak a hatalmi erőviszonyokkal, és nem merik ezt megtenni a felsőbb döntés ellenében. Amennyiben mégis, egyszerűen állítunk helyette egy másik ideiglenes vezetőt, aki megállapítja, hogy az előválasztásokon csalás volt, vagy bármi mást, és erre hivatkozva megszervezi az elektoros választást, és lévén ő a kinevezett helyi elnök, leteszi a mi listáinkat a választási irodában.

Kérdező:

- Hmm. Ezek nagyon érdekes gondolatok. Látom Önök mindenre gondoltak. Nemrég azt mondta, hogy nem ért a politikához, ugyanakkor felvázolt előttem egy olyan zseniális Démonkrata tervet, amelynek segítségével megszerezhető, és talán hosszú távon fent is tartható lenne a hatalom. Nem értem, miért nem valósítják meg?

Barcus Melus:

- Egyszerű. Én nem vagyok jó politikus. És e zseniális tervnek az a hibája, hogy túllép az erkölcstelenségnek annak a határán, amelyet még elfogadhatónak tartok. De nem lennék elég erős ahhoz, hogy meg tudjak maradni az egyenes úton. A terv másik nagy hibája, hogy amint egyszer megszületett, nagyon csábító, és nehéz ellenállni neki.

Kérdező:

- Kérem, fejtse ki ezt bővebben. Hiszen azt mondta, hogy a hatalomvágy természetes dolog, és egyenesen hasznosnak tartja.

Barcus Melus:

- A hatalomvágyat valóban természetesnek tartom. A hasznosságával kapcsolatban azonban vannak fenntartásaim. A hatalomvágy hasznossága abban rejlene, hogy az a közéleti személyiség, politikus, népvezér, aki megkapta a hatalmat, betartja ígéreteit. Kielégítheti ugyan a személyes ambícióit, de elvégzi azt a feladatot is, amelyért ezt a hatalmi pozíciót megkapta. A Démonkrata terv első részével nincs is baj, hiszen addig minden talál és elfogadható. A további lépéseknél viszont hiányzik valami. Az igazi érdekképviselet. És akkor már nem lenne tisztességes. Egy politikusnak lehetnek személyes ambíciói, de azért a hatalomért és pénzért illene legalább azt képviselni és támogatni amiért megszavazták, ezáltal tudja bizonyítani pozíciójának erkölcsi legitimitását.

Kérdező:

- Nem lehet megpróbálni mégis a tisztességes utat? Hiszen abban az esetben is lenne lehetőség maradni, nem kell feltétlenül ál-érdekképviseletet játszani, lehet valódit is, és a szavazóbázis is megmarad, és a bejutás is, meg minden ami kell.

Barcus Melus:

- Van ebben is valami, de a fegyvernek több éle van. Ha nem paktálunk le a hatalommal, esetleg kevesebb esélyünk van elérni valamit, ha kevesebbet mutatunk fel, megvonják tőlünk a bizalmat, és akkor kockázatos az újraválasztásunk. Bár ezt vállalnia kell mindenkinek, aki politikai pályára lép, a tét elég nagy, kell kockáztatni is egy kicsit. A civil életbe, régi szakmánkba visszatérni pedig elég nehéz néhány év (1-2 törvényhozási ciklus) lustálkodás után.

Kérdező:

- Harcolni kell, küzdeni a célokért. Ha őszintén és becsületesen megteszik, akkor nem fogják megvonni a bizalmat, és marad a bársonyszék. Még akkor is, ha az elért eredmény kevés, de legalább valódi, és nem csupán látszólagos.

Barcus Melus:

- Az igazság, az, hogy én személyesen se bízom meg magamban. Nem vagyok eléggé erős, úgy érzem, ha oda kerülnék, mindig a könnyebbik lehetőséget választanám, befeküdnék a hatalomnak a hatalomért. Olyannyira, hogy ha a Démonkrata terv jól is működne, még a végén a saját szövetkezetem sem tűrne meg a vezetése élén. Könnyen meglehet, hogy néhány év után még törvényhozási képviselőnek sem támogatnának.

Kérdező:

- Azon lehet segíteni. Az államfő jelöltség nehéz munka, hetekig, hónapokig kell kampányolni a vidéken, mindent végigjárva, senki sem vállalja szívesen. Ön elvállalná, és mindamellett, hogy a kampányra fordított közpénzek nagy része könnyedén befolyna az ön érdekcsoportja tagjainak a zsebébe, ráadásul a törvényhozói listán automatikusan az első helyre kerülne.

Barcus Melus:

- Hát igen, ez igaz. De mikorra odáig eljutok, már úgy eltorzult a saját személyiségem, hogy szégyellnék szembenézni önmagammal a tükörben. Erre azonban nem vagyok hajlandó, inkább megmaradok egyszerű embernek.

Kérdező:

- Ezek szerint ön eléggé kiábrándult a politikából, feltételezem, hogy el sem megy szavazni.

Barcus Melus:

- Hibás a feltételezés. Bizalmatlan vagyok a politikával szemben, nem indulok aktív szereplőként, de ez nem jelenti azt, hogy nem érdekel. Igenis érdekel, követem a napi eseményeket, el is megyek szavazni, sőt, szövetkezetünk minden tagját felkérem ezen az úton is, menjenek el választani. Ne szavazni menjenek, hanem választani. Bármilyen alapon is választanak, tegyék meg ezt a választást, ne hagyják érvényesülni azokat, akik bármilyen Démonkrata terv alapján jutnak hatalomra, ne hagyják, hogy ezek az emberek ellopják az álmaikat, terveiket, célkitűzéseiket. Menjenek el választani, és olyan emberekre szavazzanak, akik nem kompromittáltak. Akik még nem adtak okot a bizalmatlanságra, akik még nem játszották el a hatalmukat rossz irányban, akik még nem gyakorolták a hatalmi prostitúciót. Mert a politikai prostitúció lehet, hogy kezdetben látszólag hasznos mindenkinek, de előbb-utóbb kiderül, hogy nem az. Talán Napóleon volt az, vagy Nagy Sándor, nem emlékszem pontosan sajnos, aki egy megnyert csata után megszámolva a veszteségeket, azt mondta: "Még egy ilyen csatát megnyerünk, és el leszünk veszve". Válasszanak, menjenek el, és szavazzanak. Szavazzanak szívük szerint, a legjobb tudásuk és információik szerint. Ne dőljenek be az írott vagy elektronikus sajtóban közölt blődségeknek, ne dőljenek be a Média hazugságainak, ne dőljenek be senkinek. Én nem ismerem az Önök helyzetét, hiszen nem egy világban élünk, Önök viszont ismerik a sajátjukét. Tudják mennyi ingatlant kaptak vissza egyházaik, tudják hányan vándoroltak ki, tudják, hogy a látszólagos új munkahelyek még annyit sem tesznek ki, mint amennyi az elvándorlók száma, tudnak sok mindent. Hát döntsenek Önök, hiszen a választás szabadsága az Önök kezében van.

Kérdező:

- Köszönöm a beszélgetést, remélem még találkozunk.

Barcus Melus:

- Én is köszönöm a lehetőséget, és amennyiben úgy érzi, szükség van rá, és lehetőség (pl. nem dobják ki az állásából ennek a cikknek a leközlése miatt) készen állok a folytatásra.





m, 2004.09.28 

2013. június 4., kedd

Gerinctelenség, vagy csak egyszerű gyávaság?

Gerinctelenségből, vagy csak egyszerűen gyávaságból elkövetett nemzetárulás? - teszem fel magamnak a kérdést, minek a tanúi lehettünk a napokban, és csak állok, magam elé bambulva. Nem találom a választ.




"Magyar az, akinek fáj Trianon" - hangzottak el Illyés Gyula szavai ma délután a marosvásárhelyi református temetőben, ahol a fenti videó készült. Szépen, rendben zajlott le a megemlékezés, rövid beszédekkel és egy szép verses előadással. A félelmetes, szélsőséges megemlékezés, ahonnan a vásérhelyieknek ajánlott volt lemaradni.

Illyés Gyula idézetével nem mindenki ért egyet.
És talán van is valami ebben a kételkedésben, hiszen ha megpróbálom beleképzelni magam egy csonkahoni magyar helyébe, valóban nem tűnik oly fájdalmasnak számára.  Ha az agymosás sikeres volt, akkor jóformán fel sem fogja, hogy Csonkaország határain túl magyar emberek élnek, de ha megkapta a megfelelő nevelést és jól ismeri a magyarság történelmét, akkor sem éli meg feltétlenül traumaként ezt a múltbeli igazságtalanságot.
Mivel nem élte meg személyesen, az ő szemében ez csupán egy történelmi esemény. Mivel nem élte meg, milyen érzés saját szülőföldjén idegen ország idegen nyelvét használni és élni, alkotni, megmaradni, nem érzi át benne a tragédiát. Én sem tartanám nagy tragédiának, ha városom egy részét közigazgatásilag leválasztanák, vagy éppen a szomszéd falut idecsatolnák. Politikai-gazdasági döntés, amely nem érint különösen.
Nem mondom, hogy örülök ennek a közömbösségnek, amelyet csonkaországiak tanúsítanak a trianoni diktátum iránt, sem azt, hogy el tudom fogadni ezt az álláspontot, de legalább ésszerűen felfogom,  megértem, és megbocsájtom.




Ezzel szemben itt vannak az elszakított területen élők. Akik idegen ország állampolgáraiként magyarnak születtek, magyarul beszélnek, és netalántán még közösségi szerepet is vállalnak. Itt már egészen más a gyerek fekvése. Mi megéltük és megtapasztaltuk milyen érzés, mikor nem használhatjuk anyanyelvünket. Igaz ugyan, hogy ez már nem annyira jellemző errefelé mint akár a közelmúltban, de megértük. Megértük azt, amikor le kellett győzzük félelmünket ahhoz, hogy az utcán megszólaljunk magyarul.
Így hát nekünk, csonkaországi határokon kívül rekedt magyaroknak nincs és nem is lehet semmiféle elképzelhető erkölcsi kifogásunk arra nézve, hogy miránk ne lennének érvényesek Illyés Gyula nehéz szavai.
A nehéz időkben voltak akik inkább románul beszéltek. A dicső román hadseregben is voltak olyan magyar bakák akik nem mertek egymás között magyarul beszélni. Sőt, azt sem merték felvállalni hogy ők magyarok. Értem őket, kevésbé voltak bátrak mint azok, akik mertük vállalni ezt.

Hát ilyen körülmények között számomra teljességgel érthetetlen az, amikor egy "magyar" (???) ember nyilvánosan arra szólítja fel, biztatja, bátorítja nemzettársait, hogy ne emlékezzen meg trianonról. Ha azok közé tartozik, akik oláh katonáéknál is felvállalták magyarságukat, akkor úgy érzem elég bátrak ahhoz, hogy jelenleg, egy szabad, demokratikus, európai országban részt merjenek venni egy történelmi megemlékezésen.
Ha pedig azok közé tartoztak, akik akkor sem merték felvállalni nemzeti hovatartozásukat, azt jelenti, hogy az etnikai megkülönböztetés, a nemzeti alapú elnyomás az ők számukra különösen nagy trauma volt, tehát annál nagyobb mértékben fájlalniuk kellene trianont. Tehát éppen ideje lenne, hogy megemlékezzenek róla.

Mert amíg nem tudunk békében és nyugodtan trianon-megemlékezést tartani, addig nem élhetünk békében saját nemzeti identitásunkkal, állampolgárságunkkal, szülőföldünkkel, szomszédainkkal, gyökereinkkel. Egyszóval önmagunkkal.

Nem tudom ki volt az értelmi szerzője a távolmaradásra késztető felszólításnak, de ha én az ő helyében lennék nagyon nagyon szégyellném magam.
És mindemellett óriási fizikai fájdalmat éreznék,  emlős állat létemre nincs gerincem.
És éreznék lelki fájdalmat és zaklatottságot is, azon egyszerű oknál fogva, hogy súlyos identitászavarom miatt nem tudom mit teszek. Vagy azért, mert éppen nagyon is jól tudom, miért kaptam azt a fizetést amit éppen számolgatok. És keresnék valami kifogást, hogy vigyáznom kell az állásomra, hiszen valamiből fel kell nevelnem a gyerekeimet. De az úgyis csak kifogás lenne...

Hát marad a kérdés, válasz nélkül:
Gerinctelenségből, vagy csak egyszerűen gyávaságból elkövetett nemzetárulás?



2013. április 3., szerda

Quimby

Jó buli volt.

2012. május 30., szerda

Virtuális bosszú Nyirő Józsefért

Először és, ha valaki véletlenül nem tudná milyen temetésről is van szó:

Az 1953-ban emigrációban elhunyt író madridi sírjának feltárását a magyar Országgyűlés kezdeményezte. Az újratemetést az Országgyűlés Hivatalának közreműködésével a Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt elnöke vezette Székelyudvarhelyért Alapítvány szervezte. Nyirő József hamvait május 23.án, szerdán ravatalozták fel a budapesti Fiumei úti Nemzeti Sírkertben. A tervek szerint a temetést vasárnap, 27.én tartották volna a székelyudvarhelyi papkertben a Magyar Országgyűlés Hivatala és a Székelyudvarhelyért Alapítvány szervezésében.

A román nemzetvédő gépezet azonnal munkába lendült.  Első lépésként hűséges házőrző kutyaként a nagyvilág liberális urainak csóválva farkukat, elkezdték fasisztázni Nyirő Józsefet. Nem sok mindennel vádolhatták, hiszen még a bukaresti Eli Wiesel intézet vezetője, Alexandru Florian is úgy fogalmazott, hogy "nem követett el bűnöket és nem is bujtogatott erre" ("e adevărat, nu a făcut crime, nu a instigat la crime"), tehát NEM nyilvánították háborús bűnösnek, és gyakorlatilag azért fasisztázták le, mert Horthyék sikertelen kiugrási kísérlete és Szálasiék hatalomátvétele után Nyirő nem mondott le, nem futott el, hanem folytatta Parlamenti munkáját ("A fost parlamentar în Parlamentul fascist de la Budapesta").

A mindenkori érdekeket kiszolgáló, de szépen lassan halálríatélt "érdekvédelmi szervezet" polgármestere (természetesen véletlenül) tévesen állította ki az újjátemetési engedélyt, a szervezet politikai elitje lelkesen fasisztázni kezdte Nyirő Józsefet (példák itt: http://magyarellenesseg.blogspot.com/2012/05/nemzetarulo-rmdsz-nyiro-haborus-bunos.html ), a román vasutak megtiltották az urna vasúti szállítását, a rendőrség csendőrség és mindenféle karhatalmi szervek pedig elkezdték kutatni az urnát az utakon közlekedő autókban, még a taxikat is megállították a marosvásárhelyi nemzetközi repülőtér és Székelyudvarhely közötti útvonalon.
Szerencsére a szervezőknek volt elég esze hogy Nyirő hamvait nem tették ki ilyen kalandozásnak, így a dühöngő szekusok egy üres urnát vadásztak le, és kiröhögtették magukat.

Végezetül közlekedési rendőröknek beöltöztetett egyének a Csíksomlyóról visszafele tartó buszokat közlekedési problémákra hivatkozva elterelték más irányba, nehogy túl nagy tömeg jelenjen meg a rendezvényen, amely végül csupán egy megemlékezés maradt, újratemetés nélkül.

Csúnyán leszerepeltek.
Nem vagyok az az ember aki aljasságra aljassággal válaszol. A román hatalom ismét megjátszotta "a magyar kártyát", a román hatalmat kiszolgáló "magyar" szervezet boldogan asszisztált hozzá. Nem robbanthatjuk fel a házaikat, nem önthetjük le szobraikat festékkel, nem gyújthatjuk fel múzeumaikat (érdekes, gyújtogatást valaki elkövetett. ha véletlenül magyar volt az illető, ezúton üzenem neki: nagy hiba volt. Szerintem nem magyar az elkövető, hanem csupán egy karhatalmi provokátor, aki vigyázott hogy 4 molotov-koktél következtében csupán néhány gerenda szenesedjen meg, de gondoskodott arról, hogy megmutassa a nagyvilágnak: a magyarok bunkó gyújtogatók, másodrendű polgárai romániának, és vigyázni kell velük).

Álljunk virtuális bosszút.

Ez a lehetőség azoknak szól, akik sok időt töltenek internet-közelben, vágynak egy kis szórakozásra, ugyanakkor képesek naponta kb. 5ször, 2-3 óránként belépni egy böngészős játékba és kattintgatni párat.
Az eRepublik egy böngészőben játszható, szociális-stratégia játék, mely a való világ aktuális térképére épült. Ez aztjelenti, hogy eMagyarország "eredeti" területei a jelenlegi csonkahon területei
Az utolsó két emagyar kormány (és a részben játékunt közösség mintegy háromnegyede) egy nyugateurópai kalandozást, és az ezáltal nyújtott játékélményt helyezte előtérbe az örökös magyar-román háborúval szemben. Ennek következtében abba a helyzetbe kerültünk, hogy eRománia(térképen sárga) elfoglalta eMagyarország eredeti területeit, sőt, sikeresen benyomult Ausztria (szövetségesünk) területeire is.


A játék harci modulja (ami tulajdonképpen a játék alapja) olyan, hogy a játékra ráépült játékon kívüli lehetőségek (elsősorban irc-cset) kiaknázásával kiépült szövetségi rendszerek az igazi meghatározó tényezők a játékban. Ezen a szövetségi rendszerek közötti egyensúlytól függ az, hogy éppen nyerő vagy vesztes oldalon állunk.
Érdekes módon örökös szövetségeseink közé olyan országok is tartoznak, mint eSzerbia, eSzlovákia, de baráti ország eAusztria, vagy éppen eIndonézia is.
Ezzel szemben eHorvátország ellenfelünk (igazából senki sem tartja ellenségnek, őket, de a szövetségi viszonyok alakulása így hozta), míg örökös ellenségünk eRománia, olyan szinten, hogy a játékosok közül sokan hazaárulónak nevezik azt, aki taktikai előnyök megszerzése érdekében ideiglenesen tűzszünetet köt eRomániával.
Jelenleg eMagyarország lakossága és közössége csökkenő tendenciát mutat, ami halmozottan hátrányos helyzetet eredményez:
1. Csökken az emagyarság ütőereje, így egyre több és több szövetségi támogatásra van szükségünk egy-egy győzelemhez.
2. A szövetségünk ütőereje is csökken, egyre kevésbé tudja biztosítani a győzelmet, úgy a magunk mint a többi tagország számára.
3. Szövetségen belül egyre súlytalanabbakká váltunk. Szövetségen belül annak van a legnagyobb szava, aki a legjobban tud harcolni. A szövetség megalapításakor világhatalom voltunk, és a szövetségben alapító tagok. Abban az időben én voltam az az emagyar elnök, aki megnyomta a piros gombot amivel az eRepublik történelmében először sikerült eltörölni eRomániát a térképről (addig eRomániát eltörölhetetlennek tartotta szinte az egész erepes közösség). Jelenlegi középhatalomként már nem vagyunk fontos tényezők, és nem is leszünk addig, amíg újra meg nem erősödünk.

Időközben a nyugati kalandozásunk sajnos zátonyra futott, 2 örökös ellenségünk, eKína és eUSA betört európába, sötét idők várnak ránk. Van még néhány szétszórt francia gyarmatunk (térképen világoszöld), de fogyófélben, és rövidesen arra kényszerülünk, hogy hazatérve Csonkaországba fellázadjunk a román uralom ellen.




Hogyan segíthetsz? Regisztrálsz a játékba, belépsz egy tetszőlegesen választott századba (amelynek a neve jobban tetszik, erdélyieknek melegen ajánlom a Székely Légió tagságot), és játszol. Századba lépj be már az első pillanatban, az a leghatékonyabb, ne várd meg amíg egy küldetés ezt ajánlja. Nagyon fontos, hogy magyar játékosként regisztrálj (Hungary), illetve a regisztrációhoz ne facebook accountot használj, hanem email címet, mert a facebook nem minden esetben működik helyesen.

Ami nagyon fontos: ha nem is szánsz időt arra hogy teljesen végigolvasd, legalább az elején nézz bele, és időnként olvasgass ebből: http://sites.google.com/site/fauketto/elso-napok/elso-nap

Másik nagyon fontos: az aranyat (gold) semmiképpen ne költsd el az első hónapban. A játék kezdetén sokat kapsz belőle, a későbbiekben már kevesebbet, ezért nagyon fontos, hogy gazdálkodj vele, és ne költsd el semmire addig amíg őszinte tanácsot nem kapsz arra nézve mit tehetsz vele. Az "add nekem, én befektetem, és fizetek a profitból" nem jó tanács. A jó tanács az: fektesd be ebbe vagy abba, ne harcold el.

A játék legelején nagyon sok csokit (energy bar) kapsz ilyen-olyan küldetések teljesítése miatt. Ne használd el őket fejetlenül kattintgatva. Fejlődésed egyik alappillére az, hogy századtagként teljesíted a napi parancsot, naponta 25 ellenfelet "legyilkolva" ajándékot kapsz, amit a későbbiekben hasznosan fogsz tudni kamatoztatni. Ezt az elején könnyebb teljesíteni a csokik által adott életerővel, és ha jól gazdálkodsz, ezek a  csokik eltartanak pár napig, de a első nap elvered őket, akkor már második napod is nehéz lesz. A továbbiakban érdemes lesz naponta edzened és dolgoznod, de harcolnod csak azokon a napokon, amikor összegyűlt elég kajád (kb 700 q1 kaja) ahhoz, hogy a 25 gyilkolást teljesíteni tudd. Eleinte 1-2 óránként harcolhatsz, a későbbiekben ahogy fejlődsz, az elraktározható egészséged nőni fog, így elég lesz.3-4-5óránként egyszer belépni és 5 percet kattogtatni.

Akit a belépésenkénti néhány percnyi tamagochi-szerű kattogtatásnál több érdekel, azok számára van média, lehet újságot írni, vannak pártok, lehet politizálni, van kongresszus és államelnök stb...
Nem célom mindent leírni mert sosem olvassátok el, így is túl hosszú lett.

A lényeg: Állj bosszút Nyirő József megbecstelenítésén. Regisztrálj az eRepublikon, szabadítsuk fel hazánkat az elnyomás alol, és töröljük el a térképtől Romániát.


Aki vállalja az angol nyelvet, az regisztráljon ezen a linken.

Aki magyar nyelvű felületet szeretne az innen regisztráljon, de előre jelzem a fordítás helyenként hiányos és pontatlan, és néha nagyritkán bzonyos funkciók nem működnek megfelelően.

2011. június 6., hétfő

Élek

Igen, élek.
Csak ezért:
Ficsur: Nemobráskodj, inkább írj új bejegyzést a blogodba.

2011. február 13., vasárnap

[HMSz Tagok] mobra

Amit jó, ha tudsz rólam: én vagyok a világon a LEGszebb LEGokosabb LEGügyesebb LEGszexibb LEG... és

minden nő szerelmes belém. Kár, hogy egyeseknek elmúlt, mások még nem jöttek rá.



kovats007

Mikor látunk ismét a rákócziban?

- Sajnos a RL melóm nem igazán engedi meg a délelőttös jelenlétet. De mivel ti vagytok erepen a(z egyik, hogy mások meg ne sértődjenek) legjobb fej század, és még $punci parancs is van beépítve hozzátok, bizonyára foglak még látogatni. A "délelőttös" (munkából, suliból játszó) olvasóknak mindenképpen ajánlom keressenek fel mibbiten a #rakoczi szobában. Ha nem a vagyon meg az ellátmány érdekli őket, hanem a szórakozás, garantáltan ott fognak ragadni hosszú ideig.


cooty

Hogyan találtál a játékra?

-Egy jó barátom könyörgött nagyon sokáig hogy regisztráljak. Nem akartam, azt mondtam túl sok mindennel foglalkozom így is. Végül kötélnek álltam.


Mit könyvelsz el a legnagyobb sikernek, amit elértél eéletedben?

-Annak ellenére hogy erepen (még) nem vagyok egy közismert személyiség, cimbalar meghívott a kormányába gazdasági Miniszternek. Tette mindezt annak ellenére, hogy gazdasági témájú beszélgetéseinkben talán mindig vitáztunk. Habár így visszagondolva lehet, hogy csupán vizsgáztatott?

Miért szimpatikus neked a HMSz?

-Hülye kérdés, nulla pont. A HMSz egyszerűen annyira felnőtte magát, hogy az valami hihetetlen. Fantasztikus közösség alakult ki, és csodásan megférünk egymás mellett. Vannak akinél csak a hülyeség és bolondság, vannak akik komolyan veszik a játékot. Mindez olyan színessé és változatossá teszi az egészet hogy hihetetlen.

Mi tart még itt?

- Sziszám :)

Persze komolyra fordítva a szót: a közösség. HMSZ előtt bizony kezdtem átmenni kétkattosba, közeledtem az abbahagyás felé. Most mindez megváltozott, és nemrég született egy csodás ötletem a jövőre nézve: megközelítőleg másfél év múlva szeretnék magamnak egy születésnapi ajándékot: eMagyarország elnökeként megnyomni azt a bizonyos piros gombot az utolsó szőrösnyelvű régió betámadására. Az ötletet a BoRoNa alap létrehozása adta, de én elkezdtem továbbgondolni. Hiszen a megvalósításhoz sokkal több kell, mint néhány ezer gold összegyűjtése. Természetesen remélem sikerülni fog nekik, szükségünk lesz rá. Konkrét elképzeléseim vannak, de ezt nem hozhatom nyilvánosságra. Annyit mondanék róla, hogy a mindenkori magyar Kormány mindig rosszul állt hozzá. Az alapkoncepciójuk hibás. Nem lehet szárazságra úgy készülni, hogy a bankszámlánkat vastagítjuk. Mikor az éhínség bekövetkezik, a bankszámlánkból sosem lakunk jól.

Ge'zenguz

A szőke vagy a barna csajok jönnek be jobban?

Ha a statisztikát nézem, akkor a barnák. De nem a hajszín a fontos, bárkit vonzónak találhatok.


Rottler

Hogy vagy ilyen gazdag?

Nem vagyok gazdag, legalábbis nem tartom magam annak. Vannak nálam sokkal gazdagabbak. Gazdasági eredményeim több dolognak köszönhetőek egyébként. Egyrészt jó érzékem van hozzá, másrészt az első cégeimet már úgy vettem hogy előre kiszámoltam mindent. Mindig láncban dolgoztam, ezért sosem függtem a manu és nyersanyag ipar közötti egyensúly billegéseitől. A melósaimmal mindig úgy kijöttem, hogy szinte mindig 100%on dolgoztak, és piaci bér alatt. Bár néha fizettem felette is, ha a fizetések megalapozatlanul lezuhantak. Monetaryztam is, de csak ritkán, mikor kihasználtam az olyan piaci ingásokat, mint ami nemrgég történt. Külön köszönom ezúttal a legutóbbi GM pénzpiaci tevékenységét, jó hasznom származott belőle. Azonkívül sosem ajánlok maximális ajánlott bér fölé, és sosem teszek ki árut az aktuális legkisebb ajánlat alatt. De erről tarthatnánk néha előadást a sok kezdő cégezőnek. Jelen pillanatban nagy bizniszem a nyersanyag: 0,09 illetve 0,1 áron adom el a saját termelésem (higyjétek el: megveszik, főleg a búzát, a vasat már nehezebben) és 0,08 illetve 0,09 áron veszem meg a feldoloző cégeimhez a kezdőktől és türelmetlenektől.


H látod a HMSz fejlődését?
Mikor elkezdtük páran, nem hittem volna hogy ide fog fejlődni. Remélem így folytatódik, eMagyarorszárnak igazi generációs váltásra lenne szüksége. És a HMSZben megvan ez a potenciál. Erepes pályafutásom alatt sosem láttam még ennyi fiatal vagy visoznylag fiatal és aktív játékost egy helyen.


Miért hívnak mobrának?

RL becenevem. Középiskolás éveim első heteiből származik, poénból ragasztották rám a nevet (eléggé pejoratív értelme van), de aztán hozzám nőtt. Eleinte nem tetszett, de most már úgy vagyok vele, hogy azt mondom: akkora arc vagyok, hogy még egy ilyen hülye nevet is elbírok.

A következő alany legyen pártunk eljövendő elnöke, Blahó Péter,


2011. január 23., vasárnap

Szülinapom nemzeti ünnep

Az a nagy büdös igazság hogy ezzel a címmel picit átvertelek. Írhatnám hogy "nem kicsit, nagyon", de az csak egy újabb átverés lenne.
Na a szófosást félretéve, Romániában 2011ben szülinapom hivatalos ünnep lett. Piros betűs a naptárban, hivatalos szabadnap, nem kell iskolába menni meg dolgozdába, és a főnökeitek nem adhatnak kajabont nektek aznapra. Sajnos mi sem adhatunk magunknak (így fedeztük fel, a pirosra festett dátumot a naptárban, amikor számoltuk a napokat).
Rá is kerestünk azon nyomban, nem-e nyomdahiba történt, hisz ekkora megtiszteltetés mégsem gyakran éri az embert, de nem. Ez a véres valóság. Szülinapom pirosbetűs ünnep.
Tud valamit ez az ország kérem szépen...