Interjú Barcus Melussal, a Római Merev Démonkrata Szövetkezet elnökével.

Találtam egy 10éves őskövületet. Olvassátok sok sok szeretettel.



Mélyen Tisztelt Nyájas Olvasók!

Mélyen, mert Önök lent vannak (mi meg fent). Tisztelt, mert Önökből élünk, s a jövedelemforrásunkat mindig megtiszteljük (maradt még bennünk egy cseppnyi gerincesség, ellentétben egyesekkel). Nyájas, mert Önök olyanok, mint egy nyáj. Mennek a Vezér után, hisznek a Vezérnek. És Olvasó, mert a szerencse úgy hozta, hogy írásomat elolvas(hat)ják.

Az alábbi történet a képzelet szüleménye. Sem szereplőinek, sem azok tetteinek, beszélgetéseinek semmi köze a valósághoz. Bármilyen hasonlóság valós, vagy valósnak vélt személyekkel, szervezetekkel, vagy népcsoportokkal csupán a véletlen műve, semmi köze a valósághoz.



Kérdező:

- Tisztelettel köszöntöm Barcus Melust, a Római Merev Démonkrata Szövetkezet elnökét, és kifejezem örömöm, hogy elfogadta a meghívást. Sajnos a mai világban nem mindenkivel lehet leülni egy kis beszélgetésre, legyen az nyilvános vagy személyes, hiszen vannak olyan emberek, akik sem magánleveleinkre, sem nyilvános meghívásainkra sem hajlandóak válaszolni.

Barcus Melus:

- Én is köszöntöm önt, és máris lenne egy megjegyzésem az Ön felvezetésével kapcsolatban. Kissé sértve érzem magam, mikor arra céloz, hogy egyesek elzárkóznak a véleménynyilvánítástól. Egyrészt én nem zárkózom el semmitől, ami tisztességes, másrészt a véleménynyilvánítás joga az csak egy jog, és nem kötelező élni vele. Ahogyan Önök, erdélyi magyarok kiharcolták az anyanyelv használatának jogát a közigazgatásban, de ritka példától eltekintve mégsem élnek vele, valószínűleg azon személyek, akikre Ön hivatkozik, szintén nem óhajtanak élni a saját jogaikkal. Vagy talán óhajtanak, és meg is teszik ezt, de teljesen már környezetben, mint ahogyan azt elvárná tőlük egy normális ember.

Kérdező:

- Rendben, igaza van, elnézést kérek az esetleges hasonlítgatásokért. Nem volt szándékos, teljes mértékben a véletlen műve.

Barcus Melus:

- Elnézem, elvégre mi meg a szerző fantáziájának vagyunk a műve.

Kérdező:

- Ha már az előbb kisebbségi jogokról beszélt, ennek kapcsán kerüljünk egy kicsit politikai mezőkre. Amint azt jól tudjuk, a mi kis fogadott országunkban közelednek az őszi parlamenti, illetve államelnöki választások, akárcsak Önöknél. Nálunk ez úgy szokott kinézni, hogy boldog-boldogtalan jelöl(tet)i magát mindenfélének, abban a reményben, hogy valamilyen haszonhoz jut majd. És a jelenlegi helyzet azt mutatja, semmi nem változott, valóban így történik az idén is. Kérem, mesélje el, mi a helyzet Önöknél.

Barcus Melus:

- Sajnos én nem értek a politikához, úgy érzem, hogy kívülállóként nem sokat mesélhetnék erről a témáról, de ha esetleg tudna feltenni konkrét kérdéseket, megpróbálhatok válaszolni rá, de még egyszer hangsúlyozom, csupán laikusként, hiszen a politika tudományához egyáltalán nem konyítok.

Kérdező:

- Ám legyen, megpróbálunk valami érdekeset kérdezni. Meséljen egy kicsit az ön szövetkezetéről, a Római Merev Démonkrata Szövetkezetről.

Barcus Melus:

- Elnézést, de az említett szövetkezet nem az én szervezetem. Én a szövetkezetnek egyszerű tagja vagyok megalakulása óta, ami akkor történt, mikor első alkalommal adódott jogi lehetőség egy ilyenfajta szervezet létrehozására. A szerencse úgy hozta, hogy egyszer megszavaztak elnöknek, és azóta sem akarnak leváltani. Igaz, nem is nagyon tudnának, mert nem találnak olyan baleket, aki vállalja ezt a szerepet, de ha kerülne is ellenjelölt, nem mer jelentkezni, mert tudja, csak magával szúrna ki.

Kérdező:

- Nekem ez egy kissé diktatórikus rendszernek tűnik. Tévednék?

Barcus Melus:

- Hát persze, hogy téved. Hiszen mint mondottam már, engem szándékom ellenére, teljesen véletlenül, és demokratikus módon választottak meg.

Kérdező:

- Önök nem politikai erő, nem politikai párt, hanem érdekképviselet, civil szervezet. Legalábbis ezt tartják magukról. Igaz ez?

Barcus Melus:

- Teljes mértékben. Hát nézzék csak meg jobban a szervezet nevét, látják benne valahol a Párt szót? Ugye, hogy nem? Egyértelmű. Nem vagyunk párt.

Kérdező:

- Nálunk léteznek olyan szervezetek, amelyeknek a nevükben nincs Párt, de mégis pártként viselkednek, és politikai ambícióik vannak.

Barcus Melus:

- Nézze, a mi fejünkben is megfordult már, hogy ilyesmivel foglalkozzunk, de a végén lemondtunk róla. Gondolatban lejátszottunk egy választási kampányt, mit kellene tegyünk ahhoz, hogy ezt megnyerjük, de végül úgy döntöttünk, nem éri meg.

Kérdező:

- Ezek szerint Ön úgy látja, hogy a politikai karrier teljes mértékben a személyes érdekek/ambíciók kielégítését szolgálja?

Barcus Melus:

- Természetesen így van, szerintem ezt senki nem tagadhatja. Pénz, hatalom, ezek mind olyan dolgok, amelyek együtt járnak a politikai karrierrel, és az emberek többsége számára nagyon vonzóak.

Kérdező:

- Akkor ön politika-ellenes?

Barcus Melus:

- Nem, dehogy, távol áll ez tőlem, ez a hatalom - és pénzsóvárság természetes dolog, el kell fogadnunk, nincs ebben semmi rossz, megtalálható mindenkiben. Ha túl kevés emberben lenne meg ez a vágy, akkor a vezetők számára nincs konkurencia, ez pedig akárcsak a gazdaságban, monopolhelyzetbe hozza az egyetlen (vagy néhány) szereplőt, és szépen lassan a demokrácia elsorvadásához vezet, ezt neveznék egyesek demokrata diktatúrának.

Kérdező:

- Demokrata diktatúra? Az meg mi a szösz? Valami új találmány?

Barcus Melus:

- Azt nem tudom, mennyire új vagy régi a kifejezés, én még soha senkit nem hallottam ezt használni, de lehetséges, hogy ettől függetlenül nem ma született gondolat. Arról van szó, hogy a választók távolléte miatt (amelyhez hozzájárul a Média nevű szervezet) a választásokra (amely a demokrácia érvényesítője) csak egy bizonyos érdekcsoport megy el (illetve azok akiket ez az érdekcsoport a saját pénzen vásárolt Médiája által meggyőz), ezáltal mindig ez az érdekcsoport kerül ki nyertesen.

Kérdező:

- De akkor miért is hasznos az emberek hatalomvágya?

Barcus Melus:

- Mert ez által mindig megjelenhetnek a politika színterén új csoportok, amelyek nem tartoznak a hatalom érdekcsoportjához. Ezáltal mindig biztosítva van az egészséges ellenzék, amely valamilyen szinten véd az aktuális hatalom ballépéseitől, túlkapásaitól.

Kérdező:

- Arra akar Ön célozni ezáltal, hogy abban a zárt társadalomban, amelyben egyetlen politikai hatalom nyilvánul meg, ennek a politikai hatalomnak képviselői zsarnokoskodnak.

Barcus Melus:

- Nem célozgatok én senkire és semmire, még valaki be talál perelni, annak ellenére, hogy nem is vagyok valódi személy. Esetleg beperelik valamelyik névrokonomat. Egyébként így igaz, az ön által leírt környezetben a hatalom képviselői valóban zsarnokoskodnak, szerencsére ilyen egypártrendszer már sehol nem létezik, nekem legalábbis nincs tudomásom róla.

Kérdező:

- Na jó, akkor lépjünk tovább. Ön ugye egészséges és természetes dolognak tartja a hatalomvágyat. Ugyanakkor azt is mondta, hogy gondolatban lejátszották a győzelmi forgatókönyvet. Mégsem indult sem Ön, sem az Ön szervezete. Kérem, magyarázza meg ezt.

Barcus Melus:

- Először is megjegyezném második alkalommal is, hogy nem az én szervezetem. Egyébként is, nem szervezet, és nem párt, amely kifejezéseket Ön oly szeretettel használja, hanem Szövetkezet.

Kérdező:

- És miért Szövetkezet? Önök talán szövetkeztek valamiért? És ha igen, miért?

Barcus Melus:

- Igen, szövetkeztünk. Ezért lettünk szövetkezet.

Kérdező:

- Kérem, ne kerülje ki a választ, és válaszoljon a kérdésre. Miért szövetkeztek Önök?

Barcus Melus:

- Ez kérem magánügy, nem válaszolhatok erre a kérdésre személyes, családi okok miatt.

Kérdező:

- Ön egy szövetkezet (ha már ragaszkodik az elnevezéshez) elnöke. Ez egy civil szervezet, amely valakiknek az érdekeit hivatott képviselni. Kérem, ne kerülje ki a kérdést, és mondja el: mire szövetkeztek?

Barcus Melus:

- Tisztelt kérdező. Amint már mondtam, erre a kérdésre személyes okokból nem válaszolhatok. És akárhányszor fogják feltenni nekem ezt a kérdést, akkor sem fogok válaszolni, úgyhogy amennyiben lehet, kérem, mellőzze a további ilyen irányú faggatózást, mert teljesen értelmetlen.



(... 10 perc szünet a kedélyek lecsillapítása és a reklámok kedvéért...)



Kérdező:

- Nos akkor folytassuk. Valahol az Önök esetleges politikai forgatókönyvéről beszéltünk. Kérem, meséljen.

Barcus Melus:

- Nos, kérem, ez nagyon egyszerű, biztos befutást, és egyben a hatalom megtartását is jelenti. Első lépésként keresünk egy kisebbséget az ország határain belül, amelynek nincs semmiféle politikai érdekképviselete. Lehetőleg a saját kisebbségünk kell legyen, de nem feltétlenül, lehet szó másról is. Az a lényeg, hogy meggyőzzük ezen kisebbség tagjait és egyházait, hogy az ők érdekeiket képviseljük. Elsősorban az egyházakat és a sajtót kell meggyőznünk, ha ez sikerült, akkor a jóhiszemű polgár majd elhiszi nekik, hogy ez így van, és bejuttat minket a törvényhozásba.

Kérdező:

- Lehet ez sikeres?

Barcus Melus:

- Igen, lehet. Mint a gyakorlat mutatja, vannak erre előzmények.

Kérdező:

- Fogadjuk el, menjünk tovább. Mi a következő lépés?



Barcus Melus:

- A második lépés az, hogy szövetségre lépünk a mindenkori kormánnyal. Ezzel pénzhez, pozíciókhoz, hatalomhoz jutunk. Politikai prostitúciónak hívják majd egyesek, de mi kimagyarázzuk. Azt mondjuk, hogy mi nem politikai elvek alapján csoportosulunk, mi egy kisebbségbe szorult népcsoport érdekeit képviseljük, és ehhez jóban kell lennünk a hatalommal. Nemzeti érzelmű szavazópolgáraink ezt gond nélkül beveszik. Hogy a beetetés sikeres legyen, látszatjogokat vívunk ki nekik, olyan törvények meghozására vesszük rá a politikai hatalmat, a partnereinket, amelyek bizonyos jogokat biztosítanának ezen kisebbségnek, egyházainak, sajtójának, iskoláinak, egyszerű polgárainak, időközben azonban elnézzük ezen törvények rendeleteinek be nem tartását, vagy nagyon lassú, csak látszólagos megvalósítását. Ez így megfelel a mindenkori hatalomnak is, hiszen képviseletünk csak látszólagos, szolgálja a jó hírüket, és hatalmukat a demokrácia jó példájának fogják elkönyvelni nemzetközi szinten. Cserébe a hatalom segít nekünk megtartani a kizárólagos érdekképviselet köntösét, így továbbra is megőrizhetjük mindenkori hatalmunkat.

Kérdező:

- Hmm. Emlékeztet ez engem most valamire, de menjünk csak tovább. Önök megkapják a kizárólagos érdekképviselet státusát, de ez még nem feltétlenül jutatja be önöket ezek után is a törvényhozói testületbe, hiszen ha csak látszólagos érdekképviseletet látnak el, erre az önök szavazóbázisa hamar rájön, hiszen az emberek nem agyalágyultak, látnak, gondolkodnak, következtetnek. 

Barcus Melus:

- Ez valóban igaz, de megoldanánk valahogy. Nem kell hozzá semmi más, csak jó Média. Ez a "jó" Média lehetőséget teremtene számunkra, hogy bemutassuk látszatsikereinket, majd azokra építve megszervezzük a kampányunkat, megtöltjük a városokat/falvakat plakátokkal, szórólapokkal, és hatalmon levő barátainkkal is látszólag összeveszünk választások előtt.

Kérdező:

- Két kérdésem lenne, az egyik, hogy hogyan valósítható meg ez a kampány, hiszen sok pénzbe kerül, illetve mi haszna van ennek a látszólagos összeveszésnek?

Barcus Melus:

- Az elsőről: nos, nagyon egyszerű. A bejutáshoz először a kisebbségi sajtó teljes körű, önzetlen támogatására számíthatunk. Tőlünk várják a megváltást, a későbbi állami támogatások garanciáját, a megélhetésük jövőjét. Ez a bizalom az indulásnál adott, nem kell tennünk érte semmit. Miután bejutottunk, kilobbizzuk nekik a remélt támogatást, sikeresen, hiszen a hatalomnak is érdeke, hogy a továbbiakban is támogassanak, hogy támogathassuk. A második alkalomra már ennek a sajtónak létfontosságú probléma, hogy bejussunk, tehát továbbra is támogatni fog. Ugyanakkor indítunk egy államelnök jelöltet is, akinek a kampányára szintén anyagi támogatást biztosít az állam, és az államfő jelölt majd a mi parlamenti kampányunkat is támogatja. Ezen a téren nagy szerencsénk van, hogy a törvényhozói és államfői választások egybeesnek. És itt jön be a látszólagos összeveszés jótékony hatása is: A hatalomnak populista rendeletek által, van esélye megőrizni pozícióját, de ugyanakkor feltör az ellenzék is, és veszélyezteti ezt a hatalmat. Figyelembe kell venni, hogy a kisebbségek (akik ugye a mi hagyományos szavazóbázisunkat jelentik) az ellenzéket támogatják az utód-kommunista hatalommal szemben. Így, ha látszólag összeveszünk a hatalommal, és saját államfőjelöltet indítunk az ők jelöltjüknek a támogatása helyett, nem a hatalom jelöltjétől, hanem az ellenzék esélyes jelöltjétől vonjuk el a szavazatokat, ezáltal garantáljuk, hogy abban az esetben, ha első fordulóban nem tud nyerni a hatalom jelöltje, sor kerül második fordulóra, de semmiképpen sem nyerhet az ellenzék jelöltje első körben.

Kérdező:

- Engedje meg, hogy ezt hülyeségnek tartsam, hiszen ha önök első körben támogatnák a hatalom jelöltjét, akkor talán kikerülhető lenne a második forduló, és a hatalom jelöltje első körben nyerhetne.

Barcus Melus:

- Van benne valami, de a gondolatmenet hibás. A szavazók ugyanis nem agyalágyultak. Talán sikerül velük elhitetni, hogy az ők érdekeiket képviseljük, és hogy azért szövetkezünk a hatalommal, mert ők tudnak is adni nekünk valamit. De arról már nem tudnánk meggyőzni őket, hogy szeressék és támogassák ezt a hatalmat, sőt, ha megpróbálnánk, akkor a saját hitelünket is veszélybe sodornánk. Ilyenkor kell az összeveszés, hogy el tudjunk határolódni egymástól, szüksége van erre a hatalomnak is a saját szavazótábora miatt, és ráadásul a saját államfő jelölt törvényes állami támogatást is kap, egyszerűen minden annyira összeillik, hogy az csodálatra méltó.

Kérdező:

- De mi történik, ha valakik az önök által „képviseltek” táborából ráébrednek, hogy önök a hatalommal játszott meccseket sorozatosan eladják, és csak látszatgyőzelmeket vívnak ki. És ezek az emberek szövetséget kötnek, és megpróbálják megakadályozni önöket?

Barcus Melus:

- Mint említettem már, a Média a miénk lenne. És így már nagyon sokat nem mondhatnak el. Ha megjelennek, szervezkednek, hadd tegyék. Nem engedjük őket megnyilvánulni, letiltjuk közleményeiket, felhívásaikat a médiában, egyszerűen elnémítjuk őket. Ha mégis sikerül nekik szóhoz jutni, akkor majd figyelmen kívül hagyjuk egyszerűen tudomásul sem vesszük a létezésüket. Ha hangjuk erősödik, esetleg lehordatjuk őket, hazugoknak, csalóknak, személyes ambíciójú embereknek nevezzük őket, olyan embereknek, akik nem értékesek, ezért nem érvényesültek nálunk, és ezért próbáltak meg függetlenül politizálni. Ha nem tetszik nekik, beperelhetnek nyugodtan, a bírók úgysem fognak a hatalom szövetségesei ellen szóló ítéletet hozni. A szavazókat majd meggyőzzük, hogy a törvényhozási érdekképviselet feltétlenül szükséges, és az ellenfél túl gyenge ehhez, így még mindig jó esélyünk van arra, hogy ránk szavazzanak, és visszajuttassanak a bársonyszékekbe. Ha mindezek ellenére fennáll a veszély, hogy nem jön össze a dolog, akkor a kötelező képviselet retorikájára építve, és megtámogatva ezt azzal, hogy kevesen vagyunk, egységesen kell fellépnünk, előválasztásokat szervezünk meg, amin ők is részt vehetnek. De személyesen felvesszük a kapcsolatot egyes vezető személyiségeikkel, és addig próbálkozunk, amíg 1-2 emberüket meggyőzzük, akár annak árán, hogy a listáink élére kell szavazzuk őket.

Kérdező:

- Kell szavazzuk? De hiszen az nem ilyen egyszerű. Ha az önök tagságának nem tetszik az adott személy, akkor hogyan szavaztatják meg mégis?

Barcus Melus:

- Eh, ez egyszerű. Azokon a területeken, ahol sikerült ilyen árulót fognunk közülük, állóurnás előválasztásokat tartunk, ahol mindenki szavazhat, ezáltal az adott személy hívei is eljönnek, és megszavazzák, nekünk egyszerűen semmit sem kell tennünk, még szavazat-hamisításra sincs szükség.

Kérdező:

- Azokon a helyeken??? És máshol?

Barcus Melus:

- Eh, nagyon egyszerű ez is. Ott majd anyagi problémákra hivatkozva elektoros szavazást tartunk. Azt mondjuk, hogy ez az amerikai mintára épül, de a valóságban az elektor arra fog szavazni, akire akar. Megvannak az eszközeink, hogy néhány embert meggyőzzünk, kire kell szavazni, sokkal könnyebb ezt megtenni, mint ha egy nyílt előválasztásról lenne szó.

Kérdező:

- De mi történik akkor, ha véletlenül egy helyi vezető, egy idealista megszervezi a valódi előválasztásokat ott, ahol nem kellene?

Barcus Melus:

- Valóban fennállhat ennek a veszélye, de reméljük addigra a helyi vezetők tisztában vannak a hatalmi erőviszonyokkal, és nem merik ezt megtenni a felsőbb döntés ellenében. Amennyiben mégis, egyszerűen állítunk helyette egy másik ideiglenes vezetőt, aki megállapítja, hogy az előválasztásokon csalás volt, vagy bármi mást, és erre hivatkozva megszervezi az elektoros választást, és lévén ő a kinevezett helyi elnök, leteszi a mi listáinkat a választási irodában.

Kérdező:

- Hmm. Ezek nagyon érdekes gondolatok. Látom Önök mindenre gondoltak. Nemrég azt mondta, hogy nem ért a politikához, ugyanakkor felvázolt előttem egy olyan zseniális Démonkrata tervet, amelynek segítségével megszerezhető, és talán hosszú távon fent is tartható lenne a hatalom. Nem értem, miért nem valósítják meg?

Barcus Melus:

- Egyszerű. Én nem vagyok jó politikus. És e zseniális tervnek az a hibája, hogy túllép az erkölcstelenségnek annak a határán, amelyet még elfogadhatónak tartok. De nem lennék elég erős ahhoz, hogy meg tudjak maradni az egyenes úton. A terv másik nagy hibája, hogy amint egyszer megszületett, nagyon csábító, és nehéz ellenállni neki.

Kérdező:

- Kérem, fejtse ki ezt bővebben. Hiszen azt mondta, hogy a hatalomvágy természetes dolog, és egyenesen hasznosnak tartja.

Barcus Melus:

- A hatalomvágyat valóban természetesnek tartom. A hasznosságával kapcsolatban azonban vannak fenntartásaim. A hatalomvágy hasznossága abban rejlene, hogy az a közéleti személyiség, politikus, népvezér, aki megkapta a hatalmat, betartja ígéreteit. Kielégítheti ugyan a személyes ambícióit, de elvégzi azt a feladatot is, amelyért ezt a hatalmi pozíciót megkapta. A Démonkrata terv első részével nincs is baj, hiszen addig minden talál és elfogadható. A további lépéseknél viszont hiányzik valami. Az igazi érdekképviselet. És akkor már nem lenne tisztességes. Egy politikusnak lehetnek személyes ambíciói, de azért a hatalomért és pénzért illene legalább azt képviselni és támogatni amiért megszavazták, ezáltal tudja bizonyítani pozíciójának erkölcsi legitimitását.

Kérdező:

- Nem lehet megpróbálni mégis a tisztességes utat? Hiszen abban az esetben is lenne lehetőség maradni, nem kell feltétlenül ál-érdekképviseletet játszani, lehet valódit is, és a szavazóbázis is megmarad, és a bejutás is, meg minden ami kell.

Barcus Melus:

- Van ebben is valami, de a fegyvernek több éle van. Ha nem paktálunk le a hatalommal, esetleg kevesebb esélyünk van elérni valamit, ha kevesebbet mutatunk fel, megvonják tőlünk a bizalmat, és akkor kockázatos az újraválasztásunk. Bár ezt vállalnia kell mindenkinek, aki politikai pályára lép, a tét elég nagy, kell kockáztatni is egy kicsit. A civil életbe, régi szakmánkba visszatérni pedig elég nehéz néhány év (1-2 törvényhozási ciklus) lustálkodás után.

Kérdező:

- Harcolni kell, küzdeni a célokért. Ha őszintén és becsületesen megteszik, akkor nem fogják megvonni a bizalmat, és marad a bársonyszék. Még akkor is, ha az elért eredmény kevés, de legalább valódi, és nem csupán látszólagos.

Barcus Melus:

- Az igazság, az, hogy én személyesen se bízom meg magamban. Nem vagyok eléggé erős, úgy érzem, ha oda kerülnék, mindig a könnyebbik lehetőséget választanám, befeküdnék a hatalomnak a hatalomért. Olyannyira, hogy ha a Démonkrata terv jól is működne, még a végén a saját szövetkezetem sem tűrne meg a vezetése élén. Könnyen meglehet, hogy néhány év után még törvényhozási képviselőnek sem támogatnának.

Kérdező:

- Azon lehet segíteni. Az államfő jelöltség nehéz munka, hetekig, hónapokig kell kampányolni a vidéken, mindent végigjárva, senki sem vállalja szívesen. Ön elvállalná, és mindamellett, hogy a kampányra fordított közpénzek nagy része könnyedén befolyna az ön érdekcsoportja tagjainak a zsebébe, ráadásul a törvényhozói listán automatikusan az első helyre kerülne.

Barcus Melus:

- Hát igen, ez igaz. De mikorra odáig eljutok, már úgy eltorzult a saját személyiségem, hogy szégyellnék szembenézni önmagammal a tükörben. Erre azonban nem vagyok hajlandó, inkább megmaradok egyszerű embernek.

Kérdező:

- Ezek szerint ön eléggé kiábrándult a politikából, feltételezem, hogy el sem megy szavazni.

Barcus Melus:

- Hibás a feltételezés. Bizalmatlan vagyok a politikával szemben, nem indulok aktív szereplőként, de ez nem jelenti azt, hogy nem érdekel. Igenis érdekel, követem a napi eseményeket, el is megyek szavazni, sőt, szövetkezetünk minden tagját felkérem ezen az úton is, menjenek el választani. Ne szavazni menjenek, hanem választani. Bármilyen alapon is választanak, tegyék meg ezt a választást, ne hagyják érvényesülni azokat, akik bármilyen Démonkrata terv alapján jutnak hatalomra, ne hagyják, hogy ezek az emberek ellopják az álmaikat, terveiket, célkitűzéseiket. Menjenek el választani, és olyan emberekre szavazzanak, akik nem kompromittáltak. Akik még nem adtak okot a bizalmatlanságra, akik még nem játszották el a hatalmukat rossz irányban, akik még nem gyakorolták a hatalmi prostitúciót. Mert a politikai prostitúció lehet, hogy kezdetben látszólag hasznos mindenkinek, de előbb-utóbb kiderül, hogy nem az. Talán Napóleon volt az, vagy Nagy Sándor, nem emlékszem pontosan sajnos, aki egy megnyert csata után megszámolva a veszteségeket, azt mondta: "Még egy ilyen csatát megnyerünk, és el leszünk veszve". Válasszanak, menjenek el, és szavazzanak. Szavazzanak szívük szerint, a legjobb tudásuk és információik szerint. Ne dőljenek be az írott vagy elektronikus sajtóban közölt blődségeknek, ne dőljenek be a Média hazugságainak, ne dőljenek be senkinek. Én nem ismerem az Önök helyzetét, hiszen nem egy világban élünk, Önök viszont ismerik a sajátjukét. Tudják mennyi ingatlant kaptak vissza egyházaik, tudják hányan vándoroltak ki, tudják, hogy a látszólagos új munkahelyek még annyit sem tesznek ki, mint amennyi az elvándorlók száma, tudnak sok mindent. Hát döntsenek Önök, hiszen a választás szabadsága az Önök kezében van.

Kérdező:

- Köszönöm a beszélgetést, remélem még találkozunk.

Barcus Melus:

- Én is köszönöm a lehetőséget, és amennyiben úgy érzi, szükség van rá, és lehetőség (pl. nem dobják ki az állásából ennek a cikknek a leközlése miatt) készen állok a folytatásra.





m, 2004.09.28