Kardom megforgatom, Szélben táncoltatom ...

Kardom megforgatom,
Szélben táncoltatom,
Lássátok puszták és hegyek.

Vágok napnyugatnak,
Vágok napkeletnek,
Engem így neveltek.



közeledik az EMI tábor. és egyúttal a Kárpátia koncert is. vérem pezsdül lábam mozdul karom lendül. hihetetlenül jólérzem magam. van valami izgalmas ebben a várakozásban. amint készülök. oda. pedig lehet nem is lesz olyan nagy dobás. már látom egésznap előadásokat fogok nézni, este a koncertek alatt lesz időm szocializálódni. már előre látom, hogy lesznek párhuzamos előadások amelyek közül nehéz lesz válogatni. és lesznek lyukasórák. aztán néhánytíz előadás után összemosódnak a számok, az arcok, a nevek. de a lényeg úgyis leszűrődik, és beül a tudatalattiba, azt tágítja formálja erősíti. és ez az amiért EMI táborba megyek, semmint félszigetre, ami ittvan egy köpésre. utóbbit is bizonyára értékeltem volna tizenévesen, vagy netalán huszas éveim elején. azóta kicsit más kell a vederszámra ivott sörnél. vagy akár bornál.