az első hó a köveken...

nnaigen. azthiszem elszoktam ettől az érzéstől. nagy hátizsák, gyalogtúra. ahogy emelkedtünk 797 méterről 1750ig, fokozatosan lett havazás a szemerkélő esőből. először csak szemerkél az eső aztán esik a hó, végül hull a hó. nem éppen erre számítottam, de annál kellemesebb kipihenni a fáradtságot. szerencsére a menedékház jó meleg volt, megszáradtunk. lefekvéskor a kétütemű motor is szépen duruzsolt, jó volt a komprersszió, fújtatott mint a légkalapács. jó sokat nevettünk, andit az anyukája egyenesen ringatta :D

si bátém sászé oj moj üntro oálé.

látni sokat nem láttunk a tejen kívül, dehát mirevaló a google barátunk?
sajnos a térdem eszembe juttatta az előző tél síelős perfomanszát. amint a csalhóról tértünk vissza a menedékházhoz, máris sípolt. érdekes módon a jobb hisztizett, nem a bal. no sebaj, úgyis rég rájöttem hogy az embert az akaratereje viszi mindíg tovább. abból meg talán van még elég. remélem megkapom a fotókat.