becsülettől egy ebédig

az embernek vannak rokonai, barátai, ismerősei. kik ilyenek, kik olyanok. vannak akik saját problémáikat inkább maguk oldják meg amennyire csak lehetséges, vannak akik minden apróságért segítséghez fordulnak.
valamikor fiatalon és naívan mindenkinek segítettem megoldani a problémáját. szociális hálóm a végtelenhez tartott, és az életem ... hát az nem az enyém volt.
idővel rájöttem, hogy ezt azért akár visszélésnek is tekinthetem. mikor arra hivatkozva hogy "te ehhez jobban értesz" olyan kérdéseket tettek fel amire a választ a google első találatat jelentette a beírt keresésre, akkor azt mondtam magamnak: na állj meg hékás. nehogy már hülyének nézzenek. és attól kezdve kicsit visszafogtam a segítséget. kérdésre, kérésre visszakérdeztem: googleben kerested-e? ezt vagy azt próbáltad-e? tényleg nem tudsz windowsot installálni, vagy csak könnyebb ha én teszem meg neked? stb ...
természetesen ez nem jelentette azt hogy nem vagyok hajlandó segítő jobbot nyújtani. csak jobban megválogattam. legalábbis azthiszem.

aztán nemrég érdekes helyzettel találtam szembe magam. olyansmire kértek meg, ami időigényes is volt, és voltak anyagi vonzatai is bőven. nem gondolkodtam, azonnal vállaltam, elég volt az ígéret hogy állják a költségeket. aztán ... akció közben jött az sms hogy a dolog lefújva. nabazmeg. evvan. kicsit szarul esett hogy rángatnak jobbra balra mint a hülyegyereket.
aztán eljött a fizetés ideje is... egyszer holnap, másszor a jövő hét elején. párszor rákérdezxtem aztám hagytam ... egyszerűen lemondtam róla. nekem annyit nem ér.
nemrégiben megjelent. nagy szégyenkezve bocsánatkérések közepette. és egyenlített. mosolyogtam. örültem, hogy sikerült neki. és megértettem hogy nem tudta megoldani eddig.

és akkor most jön a nagy kérdés: ezzel tekinthetem úgy, hogy tisztára mosta a becsületét? elvégre volt egy adóssága, amit (állítása szerint) nem tudott törleszteni korábban, de amint tudta, megtette. megtette. de nem úgy és nem akkor, amikor ígértre. nem mondanám hogy tisztára mosta magát, de legalább megállt a lejtőn.

összehasonlítottam hasonló esetekkel. más emberekkel akik tipikusan úgy kérnek kölcsön jövő hétig, hogy x napon nagyobb összeghez jutnak, és akkor megadják. náluk mindíg közbejön valami, amiért nem kaptak pénzt és haladékot kérnek. képes kisírni utolsó pénzemet, mert nincs miből kifizesse a gázszámláját, és sűrgős, ő meg csak 1 hét múlva kap pénzt... aztán mikor letelik a hét, az én gázszámlám marad kifizetetlenül. de közben volt pénze sörözgetni, sőt, még engem is meghívni, hisz nincs egy vasam sem. na az ilyenek miatt fogadtam meg valamikor hogy én nem adok kölcsön. és pont.

ennél már csak az jobb, amikor úgy kérnek hogy "nem tudom mikor fogom tudni megadni". ez olyan hogy tényleg szarban van az ember, nagy szüksége lehet rá. aztán hogy neki mindíg jut piára mikor én már rég mástól kérek kölcsön... kinek mi a prioritása. nekem ha adósságom van, akkor első számú prioritás megszabadulni tőle. számomra ez jelenti a becsületet, tisztességet, gerincet. hogy megtartom az ígéretem.


mindenesetre a szabály az szabály, igyekszem betartani. kérni kérhetsz, de nemkapsz. ha majd éhezni fogsz szó szerint, akkor gyere. főzök neked egy ebédet. vajon nekem ki lenne hajlandó főzni egy ebédet?